Hogyan ismerik meg a babák a társas világot?

Hogyan ismerik meg a babák a társas világot?

A Babalabor kiemelt célja a társas megismerés folyamatainak feltárása. Vajon a fejlődés során miképp kezdik el a babák megérteni az őket körülvevő társas világot?


 

Te is úgy értetted, ahogyan én?

Az elmúlt években számos olyan kísérleti eredmény látott napvilágot, amelyek magas szintű kognitív funkciók rendkívül korai meglétére utalnak. Ilyen például mások vélekedéseinek megértése (más néven tudatelmélet), ami már akár 7 hónapos korban, illetve a szavak jelentésének feldolgozását jelző, N400 nevű agyhullám, ami már 9 hónapos korban megjelenik. Jelen kutatásunkban, amely során egy bábszínházi előadás közben egy speciális műszerrel a babák agya által termelt rendkívül gyenge elektromos jeleket mérjük, arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon milyen kapcsolat állhat fent a nyelv és a tudatelmélet fejlődése között között. Előzetes kísérleti eredményeink arra utalnak, hogy akár már 14 hónapos babáknál is olyan agytevékenység jelenik meg, amely arra utal, mintha egy, a jelenlétükben lévő másik személy szempontjából is feldolgoznák a beszédet, és észre veszik, ha beszélgető partnerük félreérthetett valamit. Noha az eredmények rendkívül ígéretesek, további alapos vizsgálatokat igényelnek – ezek a kutatások folynak most is. (2022 ősz)

 

Tanulni a játékból

A gyermekek idejük nagy részét játékkal töltik. Ezek során gyakran felfedeznek dolgokat, miközben explorálják a környezetüket, más játékok során viszont inkább a közösen kitalált szabályok a jellemzőek. Ez utóbbi során a tárgyak kitalált funkciókat vehetnek fel, amelyek a játék során érvényesek (például, hogy az építőkockák éppen szappanok, amelyekkel kezet lehet mosni). Ahhoz, hogy a gyerekek világgal kapcsolatos tudása megfelelően fejlődjön, fontos, hogy különbséget tudjanak tenni a kitalált (így csak a játékon belül érvényes), és a valódi tulajdonságok között (amelyek a játékon kívül is érvényesek lehetnek).

A játék során két kollégánk játszik együtt a résztvevő kisgyermekkel, illetve ismert tárgyakkal. A játékok egy részében olyan szabályok vannak, amelyek során a használt tárgypárok a kulturális tudásunk részét képezik (például, hogy a kulcs nyitja a lakatot), míg másik részükben új információt kapnak a gyerekek (például, hogy a kulccsal meg lehet csörgetni egy dobozt). Ezzel az új információval a gyerekek kétféle kontextusban találkozhatnak: vagy kiderül, hogy a doboz így csörög, vagy pedig a csörgetés egy kitalált játék része, amelyet csak közösen elképzel a gyermek és a kísérletvezető. A játék során az egyik kísérletvezető folyamatosan jelen van, míg a másikuk kimegy a szobából. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy amikor a második kísérletvezető leül az asztalhoz, és játékot kezdeményez, vajon a gyermekek figyelembe veszik-e azt, hogy az új információ, amelyek találtoztak, valódi volt, vagy csak egy kitalált játék része. Azt feltételezzük, ezt a kettőt már a 3 évesek meg tudják különböztetni, így a kitalált helyzetben a kulturálisan ismert kiegészítőt, míg a valós helyzetben a kitalált játékhoz kapcsolódó kiegészítőt nyújták majd át a felnőttnek. 

Kutatásuk jelenleg is folyamatban van a 3 éves korosztályban. (2023 nyár)