Kulturális tudásátadás

Kulturális tudásátadás

Hogyan adják át egymásnak egy szociális csoport tagjai az idők során felhalmozott tudást? Hogyan tanul egy kisgyermek a közösségének tagjaitól? Azáltal, hogy képesek vagyunk a társas kategóriák reprezentálására, azt is meg tudjuk állapítani, ki az, aki osztozik saját kulturális tudásunkban, a saját kultúránkra jellemző szokásrendszerekben, viselkedésmintákban, így következtetve arra is, milyen mértékben lehetnek átfedőek ismereteink a világról. Például a kisbabák szívesebben tanulnak egy olyan személytől, aki kulturálisan releváns, hasznos tudást képes közvetíteni számukra, hiszen így válhatnak kultúrájuk "teljesértékű" tagjává. Mely egyéb tényezők segítik még a babákat abban, hogy már egészen korán, oly sok mindent könnyedén megtanuljanak a körülöttük lévő világról, kultúrájukról?


 

Kitől láttam ezt a furcsa játékot?
 
Egy újonnan megjegyzett információ kapcsán nem csupán maga az információ tartalma lehet fontos, hanem annak forrása is. A pszichológiában forrásemlékezetnek nevezzük azokat a helyzeti elemeket, melyeket egy adott információval együtt tapasztaltunk meg korábban. A forrás felidézésének képessége többek között azért is lehet fontos, mivel így később azonosítani tudjuk azokat a helyzeteket, amelyekben ez számunkra releváns lehet. Például, ha tudjuk, hogy egy Párizzsal kapcsolatos információt egy olyan ismerősünktől hallottuk, aki ott él, erre inkább érdemes támaszkodunk, mint olyan információra, amelyet olyan embertől hallottunk, aki személyesen még sosem járt ott.
 
Ehhez kapcsolódóan óvodás korosztálynak terveztük jelen kutatásunkat, hogy feltárjuk, vajon befojásolja-e az új információ forrásemlékezetét az ezt megosztó személy csoport-hovatartozása. A vizsgálat elején a gyermekek számára a kísérletvezető bemutat négy szereplőt, akik közül ketten a gyermekek kulturális csoportjába tartoznak (ugyanabban az országban élnek és ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ő), ketten pedig egy másik csoportba (máshol élnek és az általuk beszélt nyelv is más). A második fázisban ugyanezek a személyek jelennek meg egy képernyőn, miközben a gyermekeknek különbözű, újszerű eszközök használatát mutatják be. A harmadik fázisban a gyermekek ismét látják ezeket a játékokat, és az a feladatuk, hogy megmutassák, szerintük ezt ki mutatta nekik.
 
Feltételezéseink szerint a gyermekek teljesítménye a forrás azonosításában jobb lehet a külső csoporttagok esetén. Ennek hátterében az állhat, hogy az általuk megosztott információ későbbi hasznosulásának érdekében érdemes lehet megjegyezni a forrást, mivel így azonosítható válik az a helyzet, amelyben ez később érvényes lehet. A saját csoporttagok esetén viszont a gyermekek magát az információt helyezhetik előtérbe. Kutatásunk jelenleg is folyamatban van a 4-5 éves korosztályban. (2021 tavasz - ősz)

 

Hogyan is mutatták nekem múltkor?

A gyermekek a kultúrájukhoz kapcsolódó információk – mint az anyanyelv vagy a tárgyak használata – elsajátításakor nagy mértékben támaszkodnak a környezetükben lévő felnőttekre. Azonban nem passzív befogadói az információknak, hiszen annak érdekében, hogy saját közösségük kompetens tagjává váljanak, fontos, hogy ki tudják választani, kitől is érdemes tanulniuk. Például ugyanazt a tárgyat jellemzően többféle módon, több célra is lehet használni, így emiatt fontos, hogy a gyermekek meg tudják állapítani, hogy a saját közösségükben mely használat a szokványos. Ennek eldöntése alapulhat például az információt megosztó személy csoport-hovatartozásán, melyet a személy nyelvhasználata jelezhet. Ehhez kapcsolódóan többek között korábbi kutatásaink is igazolták, hogy az óvodás korú gyermek inkább a saját anyanyelvüket beszélő felnőttet utánozzák, illetve tanulásukra más módon is hatást gyakorol a bemutatást végző személy által beszélt nyelv.

Jelen, 4-5 éves gyermekeknek szóló vizsgálatunkban a kulturális tanulás feltárásának azon aspektusát emeltük a fókuszba, hogy vajon az információt átadó személy kulturális csoport-hovatartozása (ebben az esetben az általa beszélt nyelv) befolyásolja-e a gyermekek hosszú távú emlékezetét. Az óvodások egy két alkalomból álló játékban vesznek részt. Az első alkalommal egy, magyar vagy olasz/francia nyelvet beszélő személy mutat be a résztvevőknek rövid, több lépésből álló cselekvéssort (például egy henger alá rejtett fogkefe védő segítségével csörgeti meg a másik dobozban található csengőket). A gyermekek egy héttel később visszajönnek a laborba, s kipróbálhatják ugyanazokat a tárgyakat, amelyeket a felnőtt használt. Célunk annak feltárása, hogy ennyi idő elteltével a gyermekek mennyire emlékeznek minden egyes lépésre. Azt feltételezzük, hogy a gyermekek több részletre fognak emlékezni, ha a "tanító" korábban a saját anyanyelvükön beszélt (2021 nyár - ősz).