Online térben is érezhetjük magunkat egyedül – és másként is viselkedünk
A figyelő szemek hatás (angolul: watching eyes-effect) szerint az emberek hajlamosak kedvesebbek és nagylelkűbbek lenni másokkal, amennyiben arra utaló jeleket érzékelnek, hogy mások láthatják őket. Ennek alapja, hogy viselkedésünk alapján megítélhetőek vagyunk és próbálunk másokban pozitív képet kialakítani magunkról. Érdekes módon az emberek olyannyira érzékenyek a társas jelzésekre, hogy ezt a hatást, és így a proszociális viselkedést, már szemeket ábrázoló kép is kiválthatja.
Jelen vizsgálatban 3-4 éves gyermekek vettek részt, akik véletlenszerűen három különböző csoportba kerülhettek be. A vizsgálat első részében a gyermekeknek mindhárom csoportban néhány egyszerű kérdést tett fel a vizsgálatvezető. A gyerekek egy csoportja nyitott szemekkel kapcsolatos kérdésekre felelt, egy másik csoportja csukott szemekkel kapcsolatosakra és egy harmadik csoport pedig virágokkal kapcsolatos kérdéseket kapott. Ezt követően, az online verzióban, a résztvevők egy macis játékot tanultak meg, mely során két polcra tudtak “felrakni” macikat. Miután kipróbálták, az egyik polc az övék lett, a másik polc pedig egy nem jelenlévő másik gyermeké. A gyermekek ezt követően négy macit oszthattak szét saját maguk és társuk között. Ahány macit a saját polcukra helyeztek, annyiszor volt lehetőségük a későbbiekben egy rövid animációt megnézni egy kis hörcsögről, illetve a kísérletvezető elmondta, hogy ahányat a másik gyermeknek adnak, annyiszor ő is megnézheti majd ezt. A gyermekeket ekkor magukra hagyták, és ők szétosztották a macikat, miközben a képernyő közepén vagy egy nyitott szempár, vagy egy csukott szempár, vagy virágok jelentek meg.
Az online kutatás eredményei szerint a csukott szemek jelenlétében a gyermekek kevésbé voltak hajlamosak a másik gyermeknek macit ajándékozni, illetve átlagosan ebben a csoportban adták a legkevesebb számú macit társuknak. Ezzel szemben a nyitott szemek és a virágok jelenlétében a gyermekek nagylelkűbben osztozkodtak társukkal. Összességében tehát elmondható, hogy a 3-4 éves gyermekek a csukott szemek jelenlétében kevésbé voltak adakozók a másik gyermek irányába.