Szelektív tanulás a társas kategorizáción túl: általános érvényű és kultúraspecifikus infromációk elsajátítása

Shannon Nguyen | 2021.08.01.
Szelektív tanulás a társas kategorizáción túl: általános érvényű és kultúraspecifikus infromációk elsajátítása


Megkülönböztethetünk egymástól kultúraspecifikus, konvenció alapú tudásokat, melyek kifejezetten az adott kulturális csoportra vonatkoznak, illetve általános érvényű, és ezáltal kultúrafüggetlen tudásokat is. Ez utóbbiak közé tartozik például annak felismerése, hogy ha egy tárgy forró, akkor az csoporttagságtól függetlenül mindenki számára forró lesz. Ahhoz, hogy a saját kultúránkban érvényes tudásra tegyünk szert, hatékony stratégia lehet, ha figyelembe vesszük a tanítók csoporttagságát, ugyanakkor az adaptív tanuláshoz elengedhetetlen az is, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, amikor nem szükséges erre támaszkodnunk.

Jelen kutatásban 4-5 éves gyermekek elsőként két tanítót ismerhettek meg: egyikük a saját csoportjuk tagjaként volt azonosítható, másikuk viszont kívül esett rajta. Ezt követően mindkét modellt láthatták egy általános tudásra épülő és egy szokás alapú, kulturális tudást közvetítő jelenetben, mely során egy tárgyválasztási helyzetet mutattak be (pl. általános érvényű tudás: a tanító poharában lévő innivaló nagyon forró, ezért kiválasztja azt a tárgyat, mellyel képes lehűteni azt; kulturális tudás: a tanító poharában lévő innivaló nagyon ízetlen, ezért kiválasztja azt a tárgyat, amit otthon szoktak használni ilyen esetekben). A kérdésünk az volt, hogy vajon a jelenetekhez tartozó történetet és a tanítók választásait megismerve, azonos helyzetbe kerülve a gyermekek melyik tárgyat választják a kettő közül: figyelembe veszik-e az ismertetett információkat vagy azok nélkül hozzák meg döntésüket. 

Azt találtuk, hogy a gyermekek számításba veszik a megfigyelt információk típusát, ennek megfelelően nagyobb mértékben sajátították el a látottakat általános érvényű tudás esetén, szemben a kultúraspecifikus, szokás alapú tartalmakkal. az információ típusa a tanító csoporttagságának hatását is felülírta: legnagyobb arányban a saját csoporttagtól származó általános tudást, majd a csoporton kívüli személy által ismertetett általános tudást tanulták meg a gyermekek, ezt követte a saját csoporttagtól származó kultúraspecifikus tudás, végül pedig legkisebb mértékben a csoporton kívüli tagtól származó kultúraspecifikus tudást sajátították el a résztvevők.