Ha egy csoporthoz tartozunk, ugyanazt tudjuk?

A Babalaborban futó projektek között több is van, amely a gyermekek társas kategorizációjának mechanizmusát vizsgálja. Úgy tűnik, a kisbabák egész kicsi koruktól fogva hajlamosak egyes jellemzők (pl.: beszélt nyelv) mentén társas csoportokban gondolkodni. A társak egymástól való megkülönböztetése segítheti a gyermekeket abban, hogy kikövetkeztessék mit tudhat a másik.

Kutatásunkban a szemmozgást követő rendszert használtunk, mely segítségével a kisgyermekek nézési mintázatából következtettünk gondolataikra. A társak megkülönböztetéséhez a beszélt nyelvet használtuk, ami a gyermekek számára megbízható bejóslója egy személy kulturális hovatartozásának. A személyek tudását pedig a tárgyhasználat révén szemléltettük, mivel a tárgyak fontos részét képezik a kulturális tudásnak.

A vizsgálatban két éves gyermekek három rövid videójelenetet néztek végig. Az egyikben egy, a gyermekek anyanyelvén megszólaló személy egy addig ismeretlen tárgyat alma felszeletelésére használt. A másik videóban egy idegen nyelven beszélő új szereplő egy másik (a gyermekek számára szintén ismeretlen) eszközzel ugyanúgy sikeresen felszeletelt egy almát. A két videó alapján a gyerekek megtanulták, hogy mindkét eszköz almaszeletelésre való, ugyanakkor a nyelvjárás (és így feltételezhetően a kulturális tudás különbségei) függvényében a szereplők nem ugyanazt a tárgyat használták.

A tanulási szakasz után jött a “teszt” rész, melyben a gyerekek nézési mintázatát vizsgáltuk. A teszt videóban egy újabb szereplő tűnt fel, aki az előző nyelvek egyikén beszélt, és az előbb látott eszközök egyikét fogta meg, jól láthatóan almaszeletelés céljából. Azt feltételeztük, hogy a gyerekek majd elvárják, hogy az egy nyelven beszélő személyek osztozzanak egymással (a nyelven kívül) más közös kulturális ismeretben is, azaz ugyanazt az eszközt használják ugyanarra a célra, még akkor is, ha jelen van egy másik, hasonlóan hatékony tárgy is. 

Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek az anyanyelven beszélőktől valóban elvárják, hogy ugyanazt a tárgyat használják ugyanarra a célra, ugyanakkor idegen nyelven beszélő személyek felé nincsenek hasonló elvárásaik. 

A kutatással bemutattuk, hogy a gyerekek a nyelv alapú társas kategorizációt a másik személy tudásának “felmérésére” is használják. Ezen kutatásunk és korábbi vizsgálataink tükrében úgy tűnik, hogy a társak egymástól való megkülönböztetése kisgyermekkorban egy adaptív tanulási mechanizmus része, mely révén a gyerekek felismerik, hogy ki, mit tudhat, kitől mit érdemes tanulni. A társas kategorizáció negatív vetületei (másik leértékelése, kirekesztése...stb) csak a későbbi évek során, tanulás és környezeti hatások révén alakulnak ki.