Hogyan értik meg a kisgyermekek, hogy kikre milyen szabályok vonatkoznak?
Hétköznapjaink során számos közösség tagjai vagyunk. Gyakori, hogy bizonyos szavak, szokások eltérő jelentéssel bírnak egy adott közösségen kívül és belül. Jelen, 3-4 éves gyermekeknek szóló kutatásunkban arra keressük a választ, vajon ebben a korban a gyermekek már érzékenyek-e azon határokra, amelyeken belül és kívül bizonyos gesztusok, kérések másként értelmezhetőek.
A játék során két kolléganőnk játszik együtt a résztvevő kisgyermekkel, illetve ismert tárgyakkal. A játékok egy részében olyan szabályok vannak, amelyek során a használt tárgypárok a kulturális tudásunk részét képezik (például, hogy a kulcs nyitja a lakatot), míg másik részükben új, a helyszínen kitalált helyzet jön létre (például, hogy a kulcs jelen esetben egy kiskanál, amelynek segítségével mindenféle innivalót lehet összekeverni egy csészében). A játék során az egyik kísérletvezető folyamatosan jelen van, míg a másikuk bizonyos helyzetekben megfigyeli a játékokat, más helyzetekben viszont kimegy a szobából. Arra voltunk kíváncsiak, hogy amikor a második kísérletvezető leül az asztalhoz, és játékot kezdeményez, vajon a gyermekek figyelembe veszik-e azt, hogy a helyszínen kitalált játékot látta-e vagy sem, amikor segítségüket kéri egy hiányzó tárgy megtalálásában.
Az eredmények azt mutatják, hogy ezt óvodás korosztály már követi, és ennek megfelelően választ; tehát, hogyha a kísérletvezető látta, hogy a kulcs éppen kiskanál volt a legutóbbi játékban, a gyermekek inkább ezt választják. Amennyiben viszont nem volt a szobában a játékok alatt, a lakatot adják, mivel ez a játékon kívül is illik a kulcshoz.