A másik perspektívájának felvétele is gyors már gyerekeknél

Vajon a társak tudására vonatkozó vélekedésünk milyen mélyen szól bele a másokkal zajló interakciókba? Egyik tanulmányunkban arra kerestünk bizonyítékot, hogy a társas kategorizáció, a másik tudás alapján történő csoportba sorolása hatással van-e arra, milyen gyorsan és spontán vagyunk képesek felmérni, hogy ő mit lát, illetve mit észlel egy-egy helyzetben. Leginkább akkor fontos ez, ha az, amit tapasztal, eltér attól, amit mi magunk tapasztalunk. Ezt a vizsgálatot 8 éves gyerekekkel folytattuk, mert szükség volt a feladat megértéséhez arra, hogy már biztosan tudják kezelni a számokat és a számok neveit. Egyszerű feladatukvolt, el kelle tt dönteniük, hogy a számnév, amit hallanak, ugyanaz-e mint a szám, amit látnak.

A feladat roppant egyszerű: a résztvevők egy monitor képernyőjén váltakozva 0, 8, 6 és 9-es számokat láttak. A résztvevők eközben számneveket hallottak, és a feladatannyi volt, hogy gombnyomással kellett jelezni, hogy a hallott és a látott szám megegyezik-e egymással. Az esetek egy részében ült velük szemben valaki, aki szintén ugyanezt a feladatot végezte, míg a feladat egy másik részében egyedül voltak. Vegyük észre, hogy ha mi 8-ast látunk, akkor az a velünk szemben ülőnekis ugyanazt a számot jelenti, ám ha mi 6-ost látunk, a velünk szemben ülő számára ez a jel más jelentéssel fog bírni: számára 9-esként látszik. Ebben a helyzetben azt tudjuk feltárni, hogy egy ilyen egyszerű döntési feladatban a megfigyelő hezitál-e, lassabb-e akkor, amikor a másiknak ez a jel mást jelent. Korábbi vizsgálataink igazolták, hogy már 8 évesek is olvassák a másik perspektíváját, ami tetten érhető abban, hogy a fenti helyzetekben, amikor a másiknak eltérő jelentésben tűnik fel a szimbólum, lelassulnak. Ebben a vizsgálatban tovább szerettük volna mélyíteni ismereteinket, és arra voltunk kíváncsiak, hogy a másik perspektívájának felvételét befolyásolja-e, hogy a résztvevők milyen tudásbázist feltételeznek a másik személy oldalán, vagy önmagában egy közös csoporthoz tartozás befolyásolja-e viselkedésüket.

Az egyik csoportunkban a már bemutatott vizsgálatot saját osztálytársaikkal végezték a gyerekek, ahol a másik gyerek velük vagy egy osztályba járt vagy nem, tehát a csoporthoz tartozás itt véletlenszerű, azaz minimális volt (minimális csoporthovatartozás) A másik csoportban pedig azzal a személlyel, akivel együtt oldották meg a feladatot, vagy osztoztak a kulturális csoporttagságukon, azaz ugyanazon az anyanyelven beszéltek, vagy a partner egy külső csoport tagja volt, amire az akcentusából következtethettek (kulturális csoporton alapuló csoporthovatartozás). Míg a spontán perspektíva felvételét a minimális csoporttagság nem befolyásolta, addig az akcentus gyengítette azt. Tehát a gyerekek döntései lassultak, ha a másik személy egy másik kultúrába tartozott. Ezek az eredmények arra a következtetésre vezettek bennünket, hogy a társas kategóriák, amelyek a partner tudását jelzik, szerepet játszanak mások vélekedésének olvasásában.

Egy további kutatásunkban pedig megnéztük, hogy indonéz gyermekek esetében hogyan alakul ez a folyamat. Az összefoglaló ide kattintva olvasható.