Perspektívafelvétel egy másik kultúrában

Emberként az elmeolvasási képességünk (ld. Smarties vizsgálat leírása) olyan hatékonyan működik, hogy gyakran erőfeszítés nélkül, spontán módon ráhangolódunk a másik személyre, és elménkben a valóságot nem csak a saját, hanem a másik szempontjából is leképezzük. Ezt a képességünket a laborunkban korábban végzett vizsgálatok kimutatták mind felnőttek, mind gyermekek esetében. Egy újabb kutatásunk pedig azt mutatja, hogy ez a ráhangolódás markánsabban jelenik meg akkor, ha a szociális partner a saját kulturális csoportunk tagja (ld. A másik perspektívájának felvétele is gyors már gyerekeknél összefoglalónk).

A jelenlegi vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy ez a jelenség mennyire tekinthető univerzálisnak, vajon ugyanaz figyelhető-e meg egy, a mienktől jelentősen eltérő kultúrában is? Ennek érdekében 8 éves indonéz gyerekek körében végeztünk kutatást. Az 58 résztvevő közül 20-an egy indonéz anyanyelvi vizsgálatvezetől, 21-en egy indonéz nyelvet magyar akcentussal beszélővel (kulturális csoporton alapuló csoporthovatartozás) végeztek el egy feladatot, 17 gyermek pedig egy osztálytársával vett részt a kutatásban (minimális csoporthovatartozás). A résztvevők ugyanazt a feladatot kapták, mint ami a A másik perspektívájának felvétele is gyors már gyerekeknél című összefoglalónkban is olvasható. A feladatot a vizsgálat egy részében mindenki egyedül végezte, míg egy másik részében a partnerrel egyidejűleg. Azt várjuk, hogy amennyiben valaki a másik perspektíváját is automatikus leképezi az elméjében, akkor a közös feladatvégzés esetén az aszimmetrikus (6-9) számok feldolgozása nehezebb, így lassabban reagálnak azokra.

Míg a magyar gyermekek esetén ez a hatás megfigyelhető volt akkor, amikor egy azonos anyanyelvi felnőttel vettek részt a kutatásban, de olyankor nem, amikor a partner idegen nyelven beszélt, az indonéz gyerekeknél csak akkor találtuk meg ezt a hatást, amikor egy osztálytársukkal végezték a vizsgálatot. Ebből arra következtethetünk, hogy az indonéz gyermekek esetében a közelséget (és ezáltal a spontán ráhangolódást) jobban befolyásolja a szociális partner életkora, mint egyéb tényezők, míg a magyar mintán inkább a kulturális különbségeknek volt nagyobb szerepe. Ennek oka feltehetően abban keresendő, hogy az egyes társadalmakban eltérő lehet, hogy hogyan tekintenek a felnőttek és gyerekek közti különbségekre (pl. autoritás szempontjából).